Alapvetően két csoportba sorolhatjuk az embereket a másik féllel megélt, vággyal tűzdelt eseményekkel kapcsolatban.

Az első csoportba tartoznak az élvezetet preferálók, akik diszkréten átélnek egy helyzetet, amiről mindössze ő tud, és az, akivel megélte, majd mikor újra összefut a történet másik szereplőjével, úgy néznek össze, hogy a kutya nem tudja, miért is tekintettek épp egymásra, miközben mindkettejüknek átjárta minden porcikáját újra a múlt.
A másik csoportba tartoznak a presztízst előnyben részesítők, akiknek nem feltétlen maga az élmény nyújt felüdülést, hanem az, kit értek el érte, mennyire megkaphatatlan volt, és mennyivel nő majd a társaságban betöltött szerepe, ahol elmeséli mindezt.
Míg az első inkább a minőségre helyezi a hangsúlyt a mennyiséggel szemben, addig a második inkább a mennyiségre.
Alapvetően mégis egyetlen betű különbözteti meg őket, hiszen míg az élvezetet hajszoló megéli, addig a presztízsért küzdő meséli.