Újra itt, mélyen gyűlölt naplóm! Sejtettem, hogy mint minden és mindenki, te is kísérletet teszel majd a szökésre a széfből, amibe oly gondosan bezártalak, szóval remélem, szeretettel fogadtad azt a 100 égő gyertyát, amikkel körbepakoltam a széfet. Ezt ne vedd személyes sértésnek. Persze, utállak, de ha attól könnyebb, fogd fel úgy, hogy varázsoltam neked egy gyertyafényes estét!

A változatosság kedvéért, tegnap megint egy borzalmas keddi napom volt. Őszintén szólva minden keddem borzalmas. Jobban belegondolva, nem okolhatom a keddet, hiszen az összes többi napom is borzalmas. Mindegy is, a lényeg, hogy egyszerűen semmi sem sikerült. Pontosítom: minden félresikerült. Reggel a fogkefe barátságot kötött a torkommal és azonnali találkát is kértek egymástól, amit én sutaságból össze is hoztam nekik. A kávéba só került, cukor helyett, ugyanis épp bele voltam merülve egy Discovery Channel műsorba, amiről később kiderült, hogy Spektrum volt. A cigivel próbáltam meggyújtani a gyufaszálat, ami mellesleg fordítva állt a számban. Ez mondjuk sikernek könyvelhető el, hiszen ha a helyén lettek volna a dolgok, elpazaroltam volna egy cigit. A felemás zoknit is fordítva vettem fel. (Ne kérdezd, hogyan lehet a felemás zoknit felvenni fordítva, mert lehet! Ne kötekedj folyton!)

A melóról megint csak a gyönyörű, értelmes lányt tudom említeni, aki természetes, vagy leszbikus, vagy már halott és csak odaképzelem. A munkára is igaz volt a nap témája. Valahogy semmi sem jött össze. Részletekbe nem merülnék, mert ki tudja, ki olvas majd el egyszer. Nem, mintha érdekelne, de valamire fogni kell!

Hazafele beugrottam egyik ismerősömhöz. Szó szerint. Mondta, hogy alszik majd, de menjek be és ébresszem fel bátran. A kapu azonban zárva volt, így kerítést kellett másznom. Dobbantottam, de nem elég nagyot. Mikor a nadrágom érintkezett a kapu kiálló fémdarabjaival, az történelmi pillanat lehetett volna a tudomány számára, ha jelen lettek volna korunk fizikusai. Megnyílt egy fekete lyuk. Teret engedett magának a fekete lyukam. És még a haver sem volt otthon. Röviden: annyit értem el, hogy -1 fokon szellőztetett ánusszal roboghattam haza. Még a hideg is panaszkodott, hogy pont engem kell csapnia.

Hazaérve úgy döntöttem, ha már úgyis a béka segge alatt van a napom, miért ne csináljak valamit, ami nem vall rám, hátha legalább abban nem vallok kudarcot. Kitaláltam, hogy kimegyek a konyhába, fogom az első szakácskönyvet és megsütöm az első dolgot, amit benne látok. Ki is nyitottam a "Vendégváró falatkák" c. irodalmi remekművet és ígéretemhez híven meg is álltam az első képnél. Az ilyen könyvekkel az a bibi, hogy az első oldalon a szerző képét láthatjuk. Mégis ki vagyok én, szembe menjek a fogadalmammal? Teszem, amit tennem kell és amit megkíván a haza. Kannibalizmus a mindennapokban. Most próbálom felhajtani a legfőbb és egyetlen összetevőt, csak még nem találom a lakhelyét.

Végül a jól bejáratott módszerrel búcsúztattam a napot. 4 és fél órás randi Jessica Albával. Értsd: aludtam egyet.

Zárom soraim. Valószínűleg most egy ideig nem találkozunk majd, aminek tudom, hogy örülsz, de amint lesz valami említésre méltó, azonnal előveszlek.

- Haver! Megőrülök! Reggel óta úgy viszket a bal herém, hogy már lassan beleőrülök. Lövésem sincs, mit csináljak vele.
- Esetleg kipróbálhatnád, hogy megvakarod.
- Nem is rossz ötlet. Kipróbálom.
- Na, jobb már?
- Hihetetlen, de igen! Köszi! Te miért nem az orvosira jársz? Ezzel tuti bejutnál.

Szar a köbön?
A társadalom ganéja talál meg mindig?
Bömbölteti a szomszéd a zenét és nem tudsz aludni?
Kiakaszt a főnököd, mert annyi esze van, mint egy marék lepkének?

Ha a válasz igen, hívd azonnal az 1-800-KILLHIM számot és rendeld meg legújabb termékünket! Megannyi módszerrel kísérleteztünk, hogy végre megoldást találjunk a korábban említett és még sok egyéb probléma megoldására. Neves pszichológusok, elismert filozófusok, de még maga Chuck Norris is kudarcot vallott a megfelelő módszer kifejlesztésében. A válaszra egy véletlen folytán akadtunk, egy Honolulu mellett található falu feketepiaci eladójától. A szóban forgó férfi Jimmy, aki forradalminak nem igazán nevezhető, ám működő megoldást kínált a problémánkra. A Kalasnyikovot!

Termékünk Jimmy jóváhagyásával és garanciájával kerül forgalmazásra, bármiféle hárombetűs, kormányzati szervezet tudta nélkül, természetesen. A Kalasnyikov megoldást nyújt a társadalom ganéja, a szomszéd és a főnök problémájára is. Mi több, nem szimplán megoldást nyújt, de végérvényesen megszünteti a probléma kiújulásának a lehetőségét is, így valójában Ön, kedves vásárló, két megoldást is kap egy áráért.

Rendelje meg most, ugyanis az első 100 vásárló ajándék tárakat és "Hogyan legyünk profi gyilkosok" c. könyvet kap ajándékba, valamint egy Hello Kitty kulcstartót, amit a korábbi adásokban képtelenek voltunk rásózni bárkire is, kidobni azonban nincs szívünk. HÍVJON MOST!

Ötféle ember létezik.

Az egyik fikázik és megeszi.
A másik fikázik és belekeni valamibe.
A harmadik fikázik és ellövi.
A negyedik befogja az egyik orrlyukát és kiereszti a másikon.
Végül vagyunk mi kevesen, akik zsebkendőt használunk.

A férfi és nő közötti...javítom: A bármely nemek közötti...javítom: A két élőlény közötti jó viszony, vagy épp ideális párkapcsolat alapja a jó nyelvtanismeret. Persze, alapja még a vonzalom is (ami ösztönösen jön és nem irányítható tudatosan), a bizalom is (amit megint nem mi határozunk meg, hanem a másik fél tettei), valamint a tisztelet is (amiben ugyan van döntésünk, de ha hamis, akkor érződni se fog, ergo veszett fejsze nyele). A nyelvtan - az előzőekkel szemben - azonban elsajátítható és amint ez megtörténik, ezerszer egyszerűbbé, letisztultabbá válik minden. Mindössze tisztában kell lenned a személyes névmásokkal és nem kerülhet homokszem a gépezetbe. Vázolom:

ÉN együtt vagyok veled. TE - értelemszerűen - együtt vagy velem. Ő ennek lehet, nem örül, de kit érdekel? Vagyunk MI (barátok szemszögéből TI), azaz TE+ÉN és ebbe még ŐK sem szólhatnak bele, mert a MI világunk csakis a miénk. A tiéd és az enyém.

Sokan kérdezik, hogyan lehet a mának élni? Milyen módon lehet a Carpe Diem életérzést elsajátítani? A legegyszerűbb az alapoktól kezdeni és a logikájába betekintést nyerni.

A tegnap már tökéletes, hiszen ha pozitív élményt éltél meg, bővültél egy kellemes emlékkel, ha azonban negatívat, örülhetsz, hogy már túl vagy rajta.
A holnap szintén tökéletes, hiszen ha pozitív élmény vár rád, elég csak hátradőlnöd és izgatottan várnod, ha azonban negatív, még van remény, hogy változni fog.
A ma a legtökéletesebb, hiszen a tegnap már tökéletesen elkészült, a holnap tökéletesen betáblázva, így ma azt tehetsz, amit csak akarsz, ahogyan akarod, akivel akarod és ahol akarod.

B-verzió az Alzheimer, bár akkor kényszerített az "Élj a mának", mondhatni, egyetlen opciód is és fogalmam sincs, tudatosan előidézhető-e.

Azaz, Busz-Segge Elmélet.
Tudományosan - nem - bizonyított tény, hogy exponenciálisan növekszik az átlagértelem mértéke, ahogy egyre hátrébb haladunk a busz nevezetű tömegközlekedési eszközön. A hátul ülők ugyanis ráébredtek, hogy a fotonok zavaró hatással lehetnek a retina bizonyos részeire, s ez a zavaró hatás annál nagyobb mértékű, minél kisebb a távolság a retina és a fotonokat kibocsátó objektum között.
Röviden: van eszük és rohadtul tudják, hogy minél előrébb ülsz, annál inkább vakítanak a szembejövő kocsik.

„Az alkohol hatására olyan dolgot teszel, amit józanul nem tennél meg!”

Ez az egyik legnagyobb baromság, amivel az emberek dobálózni szoktak. Tesznek valamit, amire utólag nem büszkék és egyszerűbb kifogást találni, meg nonszensz magyarázatok mögé bújni nyúl módjára, mint felvállalni a történteket. Közben nem gondolnak arra, hogy a kijelentésük logikátlan. Hiszen mi a másik mondat, amit a részeg emberről mondanak? Az ember ittasan őszintébb, mint józanul. Alkossunk hát egy közös mondatot a két állításból:
„Őszintébb voltam, mint szoktam, ezért tettem azt, amit alapvetően nem tennék meg!”.
Ugye, hogy furán hangzik? Vagy én érzek egyedül, enyhe ellentmondást a mondaton belül?
Tisztázzuk egyszer, s mindenkorra: Az alkohol hatására nem teszel olyat, amit józanul nem tennél meg, mindössze olyat, amihez józanul nem lenne bátorságod. Pont.

Az élet olyan, mint egy vidámpark.

Amikor belépsz, mindössze szemlélő vagy, felfedezed a dolgokat, körbenézel.
Később eldöntöd, mit vállalj be és mit ne. Valamire igent mondasz, másokra nemet. Lesz, ami csalódást okoz majd. Akad majd, ami épp azt fogja nyújtani, amire számítottál, és persze belefutsz majd abba is, hogy valami ezerszer többet ad majd, mint hitted volna.
A lényeg mégis az, hogy mikor áthaladsz majd a kijáraton, kellemes szájízzel tedd, hogy megérte belépni. Nem mellesleg, az se hátrányos, ha kevés hányással zárod a túrát.

Az összeget, amit a hétköznapi emberek fizetnek "bírság" címszóval a világ minden táján gyorshajtásért, azt a Forma 1 pilótái között osztják szét "fizetség" címszóval a száguldozásért.